Második esély
Térkép
(Áthelyezés ide: ...)
Főoldal
Fejezetek
Szereplők
A világról
Prológus
▼
Fejezetek
Első rész
Első fejezet
Amiben sok dolog derül ki egy kiközösített lány életének nehézségeiről, de minden gondját elfelejti, amikor zuhanni kezd.
Második fejezet
Amikor a szerencsétlenség hozza meg a szerencsét, és sok minden derül ki, ami mégis kevés.
Harmadik fejezet
Mert vannak olyan helyzetek, amikor semmi más nem érdekel, csak egy bizonyos dolog. Lehet, hogy ezért kockáztatsz, és sokszor fontos dolgokat, de úgy érzed, megéri.
Negyedik fejezet
"Hazudnak, csalnak, a saját keserűségüket másra akarják ragasztani csak azért, hogy ők jobban érezzék magukat. Szánalomra méltó állatfaj az ember."
Ötödik fejezet
Ha nyitott vagy mások felé, megértheted, hogy nem kell egy új világ ahhoz, hogy valaki kedves legyen hozzád. Valaki körülötted a te társaságodat keresi, és nem zárkózhatsz magadba...
Hatodik fejezet
"Az élet olyan, hogy amit mással tettetek, azt valamikor, valakitől ti is megkapjátok. Csak azt kívánom, hogy legyen szerencsém ezt végignézni."
Második rész
Hetedik fejezet
Más szemszög, más érzések. Amikor már mindenki azt kívánja: bár lettem volna más. De már késő. Elment...
Nyolcadik fejezet
Előfordul, hogy szeretnél jó viszonyban lenni valakivel, de ő nem adja magát hozzá. És hiába küzdesz, hiába próbálkozol akárhogy. Ilyenkor ez az ember tudja a legnagyobb fájdalmat okozni neked.
Kilencedik fejezet
Amikor egyre több dolgot látsz, és nem tudod, hogy most te vagy őrült, vagy a világ...
Tizedik fejezet
"– Mindenesetre azért kérdeztem – tért vissza a beszélgetés elejére Cali –, mert én rájöttem."
Tizenegyedik fejezet
"Mind a hárman ott álltunk, ismeretlen fegyverek szoros gyűrűjében. Cali lassan becsukta a szemét és kifújta a levegőt, jelezve, hogy egészen biztos benne; most aztán nyakig benne vagyunk"
Tizenkettedik fejezet
Az a pillanat, amikor már azt sem tudod, hova nyúlj, annyi a gondod, és jön egy, ami felülmúlja az összeset.
Tizenharmadik fejezet
"– Érdekes, hogy most a legálomszerűbb az egész, pedig nem is lent vagyunk. – És miért most? – Mert eddig soha nem voltam szerelmes."
Tizennegyedik fejezet
Mások szemében mostanra bizonyára az őrület egyértelmű jelei mutatkoznak rajtam. Két lehetőség van: vagy csak most vették észre, vagy hülyeség az egész. Én ugyanis semmit sem változtam.
Tizenötödik fejezet
Nem tudom, ki mondta, hogy a lelki bántalmazás rosszabb, mint a testi, de egy biztos: őt nem lökték át egy üvegajtón.
Tizenhatodik fejezet
Hogy lehetne egy olyan világban leélni az életed, ahol az emberektől megvonták a fényt...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Főoldal
Internetes verzió megtekintése
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése